Volt szerencsém megismerkedni a svéd korházakkal is, miután sikeresen gyengélkedtem egy kört, s lett Petya oly szíves és elvitt a "hátán" a korházba. Nos, megszoktam már otthon, hogy maximális kényelemben dolgoznak egyesek, de itt? ez még azon is túl tesz pár lapáttal, de noh, sebaj. Azért jó volt, kedvesek voltak meg minden, EKG-ra rákötöttek, csipogó gépre is, hogy lássam szívverésem meg mi egyebet, mintha halálomon lennék és ha pause-t kérne a rendszerem, egyből jöhessen egy rohamosztak és minden létező modszerrel szúsz verjenek belém. Kedves Jakob orvosom felvilágósított, hogy csak szimplán sztressz alatt vagyok, ezért volt tág pupillám, kiszáradt szám, magas vérnyomásom, rohanó szívem, hányingerem. Oké, én bevettem. Majd még aznap, mármint gyengélkedés napján eltünt a pénztárcám minden fontos iratommal, ennek is csak éljenezni lehet, persze a szobámból, lelopni rólam azt nehezen tenné bárki is. Szóval volt egy utunk a rendőrségre is bejelenteni, a fent emlitett kényelemben dolgoznak ott is, csak másfél orát vártunk legalább, mig valaki jegyzőkönyvbe vett minket. Nem baj, addig Legoztunk és épitő kockákkal játszottunk a váróban, képek is készültek több épitményről, azok hamarosan.
Aztán még ma egy gyors takaritást rendezett egyik kedves magyar lakótárs, mert hogy meglátógatja a lyukban a nővére, remek. De nem hinném, hogy egy 2.1-es hangrendszer elég maxos hangerőn valami szar rap zenével az arcában kitakaritja a kecót csontig. Megértem, hogy kell a morál nővelés meg minden, de amikor az ember leülne végre tanulni svédet, mert az is holnap lesz, nehezen megy, ha saját fos laptop hangkártyájával kell tulüvöltenie valamilyen konstans torz hangokat. Legyen már bőr a pofánkon, nem egyedül élünk itt^^ Ennyi erővel hozhatnék én is egy hangfalat, nyakamba kötözném valamilyen módon és igy hajnali 6:23kor egy jó kis sátánista Dark Funeral-t vagy Carpathien Forest-et bedobnék, csak mert én cigizni és kávézni kivánok ilyen jó muzsika mellett, s csak vállat vonnék, hogy ez van skacok, törödjetek bele, én most kávézom halál metálra, mert úgy még izletesebb a kávém!
Kapjátok be mind a rigó kisnyelvét!
Sokan várták már ezt a napot, hogy ismét eljöjjön kis életünkben itt a part mellett, s ismét valami színvonalas, értelmes buli is legyen itt Strandparkenben, ne csak ezek a félre sikeredett, „el nem feledhető bulik a képek miatt” című bulik uralkodjanak többségben. Valamikor el is kezdődött délután, de akkor még csak magát szívatta a lejátszó egy tökéletes „random” opcióval, de estére már sikerült lelket is adni a hangszereknek, talán 11 óra felé be is indult a buli, amikor nálunk még az üzletelés ment konkrétan velem, mit kérek energia italért cserébe, hogy a vodka mégis jobbat üssön a kelleténél, és még hol volt a vége… Egyeseknek... Igazából hagyományos bulinak mondható, mert mindig valamelyik ugyan olyan házban tömörülünk annyian, ahányan papíron nem férünk a konyhába, hangcuccokkal együtt, leszámítva azt, hogy végre igazi hangot sugárzó eszközök voltak, rendes déjével, ergo kivételesen nem a Youtube diktált. Most leszögezem, a ház sajnos nem dőlt össze!
Igaz, az idő elég csúfosan telt, időérzék az este folyamán nyaralni ment, hisz már megérdemelte a szabadságot, valamikor éjjel egy (?) felé már összehaverkodtam négy svéd formával, de még most sem tudom konkrétan, hogy kerültek ide, a svéd mentes hektárra. A buli jó volt, csak néha a zene hibázott nagyokat, vagy a déjé, legalábbis nálam. Félreértés ne essék, biztos hozzáértő meg minden, de én iszonyat monotonnak érzem azt, ha valamilyen house vagy tech-house stilus szól és majd fél órán át 4 perces intervallumokban ugyan az az ütem szól, néha megzavarva negyed percig valami buzdító kiállós résszel, majd térjük vissza az előző 4 perces számunkhoz. E nemes idő alatt, olyan fantáziák keringtek bennem, hogy félre rúgom a DJ-t a pult mögül, s a nem létező Dark by Design CD-met megismertetem a Pioneer hyperszuperultramega CD lejátszóval és forradalmat alkotunk, s egyben leverjük az unalmas light-tech-house muzsikat! Mind csak álom maradt. Megjegyzem, iszonyat prüd az itteni „világ válogatott” zene terén, sajnos… És már nem maradok itt oly sokáig, hogy áhított álmomat, miszerint megerőszakolom az itteni zenei ízlést, meg is tudjam valósítani.
Jöjjenek a hasznosabb, tanulságok:
- Még mindig undorító érzékem van arra, hogy részeg emberekről megszégyenítő videókat készítsek akkor, amikor kevésbé kéne
- Megtudtam, hogy a svédek konkrétan megosztják egymással a szeretetüket, ezért is simulnak a srácok, amit kihagyok ezer örömmel
- Fantasztikus érzés az, ha látsz egy embert a teraszkorláton „hemperegni” s közben méregteleníti magát, s tudod, hogy Te nem így jártál
- Mindig az a biszexuális, aki magán ezt tagadja. – Kenny, ez most tényleg igaz, hogy meg akartad rontani szegény fiatalkorú svéd srácot, ráadásul az én szemétdombomon?
- Egyszer úgyis gazdag leszek, mert már vagy egy órányi videó felvételem van a „jövőbeli Európai Egyesült Államok” „Elnökéről” – csak győzzem kivárni
- Franciák talán a legmókásabbak, ahogyan elintézik a saját „belügyeiket” egymás közt, azt miért nem vettem fel…
Amúgy fasza „kis” buli volt :D
Noh kérem szépen, elérkeztek azok a napok, amiket várva vártam, mehettem haza húsvétolni, egy "minusz" húsvétolással. Ilyet már nem teszek, leszoktam róla. Nos Budapest felé csak összesen 4 órát késett a drága madárkám, a drágának műszaki gondjai voltak, ezért amikor Budapesten kellett volna landolnom, még csak akkor szállt fel Ferihegyről, sebaj, ha bibis a madárka, akkor tegyenek rá ragtapaszt, én inkább kivárom, ha az elem mükődik az ipodban még, nem panaszkodom. Lényeg, megérkezett végül a madárka 17:45kor a 14:00 indulás helyett, láttam leszállni is, mert ügyes vagyok. Beparkolását is szemmel kisérhettem és olyan érzésem volt, hogy nem pilótánk van, hanem mérnökünk, mivel a "T" alakú parkolási vonalra úgy rátette szabályosan, hogy egy mértan tanárnak orgazmusa lett volna a látványtól. Be is ültem a 17ik sorba, megszámolva minden egyes sort kézzel, külön a vészkijáratot, ami a 12-13ik sornál volt található, nem kell bízni a vészvilágitásban, ezt jobb kézzel számolni az ülötámlákat. Be is ült mellém egy 48 éves forma, akivel tök jól össze is barátkoztam, persze hogy volt közös témánk, mint a K1 meg ilyenek.
Kezdődőtt a hullámvasutunk, felszállásnál minimál sasszé a felszállópályán, kellemes érzés az a gyomorban, főleg az én bénámnak, majdnem megtalált engem a téma, mint a szappanopera az embereket. De aggodalomra nem volt ok, mérnőkünk volt. Nos, az út során végig remegtük őnszántunkon kivül is az útat, kicsit szeles volt az időjárás így 35ezer láb ( 11ezer méter ) magasan. Időközben meg is kezdtük a leszállási procedurákat, remegéssekkel együtt, bár az "esünk hirtelen 10-30 métereket" elmaradt... Még... Az csak már alacsony magasságban köszönt be pár méterekkel, nem drasztikusan. Be is köszöntem egy vasuti vonalnak, ami a délibe haladt, talán Nagytétény lehetett, már egész alacsony magasságban, 170csomo ( kb 290-300km/h ) 15fokos flapsekkel ( analfatétáknak: szárnyból kicsuszik a végénél még egy kis mini szárny, ami segitségével kisebb sebességnél stabilabb marad a gép, megemeli picit a gép orrát, lassit, ilyen funkciói vannak, s még több is ). Sok sok remegés, belenyulás lapátszárnyakkal és önmagában is a botkormánnyal a pilóta megelégelte, hogy már 10 perce ráfordult mértanian a Ferihegy nem tudom melyik irányú jobb oldali leszállópályájára és a mocskos szél elbassza a munkáját, így nyomott neki egy átstartolás 300 méter magasság környékén maximális tolóerővel. Gondolom ő is unta már a késést meg minden, még egy ilyen kis bicska is nyilik a zsebében... Lényeg, megnyugtatták a népet azzal, "Sajnos az erős szél miatt félbe kellett szakítanunk a leszállást ( heavy weather conditions ) de nincs gond, a következő 10 percre miénk a jobb oldali leszállópálya", ami azt súgja a legtöbb embernek, hurrá, Ferihegy jó fej velünk, nekem azt, hogy valószínűleg nincs már annyi üzemanyag a madárka golyafiókjában, hogy cirkáljunk még itt fél órát, vagy tényleg ennyire nem volt forgalom, hogy így kiadták nekünk. Lényegen nem változtat, mert úgyan olyan volt a megközelítés másodjára is, mint elsőre, föl le jobbra balra, de a pilótánk nem hagyta magát, szerintem első alkalommal se, de kényszerűlt, most viszont szépen, a körülmények között odatette a gépecskét az aszfaltra, igaz keményen, lásd lentebb videocskát.
Nos, visszafelé már Buci pajtival utaztam, s most csak 21perc késéssel indultunk, belefér. Elöző utamra a mostani rá fog tenni még pár lapáttal, mert azt úgy illik. Már a felszállás is olyan volt, hogy a madárka konkrétan 1-1,5 métereket sasszézot a felszállópályán, konstansan, ami azért nem rossz, de ismét mérnőkünk volt, aki lehet már unta az egészet és kisujjából rázta ki a dolgokat, de olyan szinten ellen korrigált a szélnek, bár hiába, mert ahogyan visszatette a gépet az ida illő helyére, máris helyezhette azzal a mozdulattal vissza, nem gond, Airbus-al repültünk, felszáll az, úgy is tett, ezek ellenére is, megkezdve a másfél órás - tegyük hozzá, Budapestre 1óra40-45percet mondottak, most meg másfél óra... Talán valami turbó volt a gépben ;P - hullámvasutas utunkat, amit a kasszánál váltottunk ki. Konkrétan a kávémat fogtam, nehoyg véletlenül valami baja legyen utazási magasságban, mert sajnálnám, nem csak a ruhámat, de jöttek a jó hirek, 20perc múlva megkezdjük a leszállást, s kezdem úgy érezni, minden magyar pilóta egy kis mérnők volt az elöző nem létező életükben, mert tényleg 20perc múlva megkezdtük azt, egy szééép lightos kb 300-360 fokos balossal. Süllyedünk, süllyedünk, ahogyan azt illik, közben még a bele nem számított 20-30 méter eséseket, amiket kaptunk bonuszként a széltől. Szokásos 15fokos flaps, futómű kinn, már látom a partot is, szép a tenger. Volt egy olyan időszaka is az egész megközelitésnek, hogy nem süllyedt a gép 10-15 másodpercig, de aztán egy oly 50 méteres "eséssel" bepotoltuk az elmaradt métereket, sajnos nem sikerült ablakhoz kerülnöm felvételt csináln, de szerintem ha csak szimplán a széket filmeztem volna, abból is átjött volna az egésznek a feelingje. Már már közeledünk egyre jobban a földhöz, de azért még van ott platz, s nézem, a 15fokos flapsből 45fokos lett, ezzel az erővel rá is szóltam Bucira, na készülj fel, kapaszkodj! Mivel még nem volt olyan leszállásom, ahol a pilóta kinyomta volna teljesen. Szavakkal nehéz lenne leírni, ezért beszéljen helyettem más:
Az elején látszik, milyen jól is libegnek a gépek. Igen, a pilóták unatkoznak, sokat piáltak az út során, ezért repül így a gép.
Mint azt látjuk 0:32-ik időpontnál, kb mi is így érkeztünk, csak mint emlitettem, nekünk mérnőkünk volt.
És valami hasonlóan értük földet, mint 2:18nál.
De amúgy érdekes megnézni 2:50percnél, milyen abnormálisan is néz ki az ilyesmi egy vadászgép belső szemszögéből.
Természeresen, földetérésnél keményebb táncba perdült a gép, mint felszálláskor, de az már csak ilyen kis csemege lehetett mérnőkünknek. Milyen jó, hogy a magyar pilóták ilyen magas színvonalon vannak képezve.
Atropin!
Mellékhatásai lehetnek:
- ventricularis fibrilláció,
- supraventricular vagy ventricularis tachycardia,
- szédülés
- hányinger
- homályos látás
- egyensúlyvesztés
- pupillatágulat
- fényérzékenység
- zavar, izgatottság, hallucinációk
Már egy ideje csodáljuk, számoljuk, átkozzuk s egyben néha lelkünk mélyénk várjuk is, hogy az "egyik" gyerköcke itt elkapja megint azt a "gonosz" bacilus támadást, amit már mértek rá kétszer, spanyol barátunkra már négyszer is, francia csigaalázonkat se kimélte a cucc, tavalyi turnusban pedig egyik lengyel női egyedet is megszeretgetett az a "bizonyos" dolog. Miféle "dolog", vagy akármiről hablatyolok itt? Mi tudjuk a legkevésbé, de egy biztos. Kemény drog kategoriába is besorolható lenne, ha az áldozatok mind mind önszántukból "dolgoztak" volna be, de mivel nem így van... ezért maradjon "dolog."
Nézzük mit is tud ez az ujfajta Strandparkeni drog, "dolog", baktérium esetleg kisállatkának a jótékonykodási anyaga. Lényegében akár több drog kombinálva együtt, ilyen fincsi halucinálásokkal, kezdve teleportálási fleshekkel, beszéd kézsék és annak korrekt használata kb a minimál szintre is lesülyed, amikor hallgattam azt az embert, egy szót se értettem abból, amire ki szeretne lyukadni, hol egy mondatában kb öt külön tárgy és állitmánya van, ami öt külön témához kapcsolodik, de aranyosan összekombinálja, vagy hol elkezd magyarázni arról, ki mit csinál neten, aztán valamilyen sorozatból egy kis emlékfoszlány benéz az agyába és azt belekombinálja, átkombinálva valami teljes más, lényegtelen, biztosan nem a beszélgetés ill. mondatba illő dologgal, hogy aztán tényleg legyen értelme a mondatnak, s a végén mi csak nézzünk, s bologatunk, mint az elvisz babák a kocsikban. Ez csak az egyik fincsi terméke, van, aki csunyábban is elkap a "dolog", lightosabb pánikrohamtól, akár a legkegyetlenebb üldőzésipánikig is elér simán. Csak egy példa, egyik áldozatról; Kiscsaj haza lett cipelve, s otthon kezdődtek brutális fleshjei... Nem mert bemenni a szobájába, mert ott benn bizony ült egy idegen ember, s ez mind azért, mert nem találta kulcsát, de amint azt megtalálta, egyből le esett neki, ha itt van nála és az ajtó zárva, tiszta a terep. De csinált még olyat, ráirt barátnöjére egy értelmetlen sms-t, visszahivta őt, össze vissza beszélt a semmiről, barátnője azonnal átpattant hozzá és a halban találta ülni egy nem vajas késsel a kezében. Ez a keményebb verzió, hogy a többiek milyen finomságokat alkottak, pontosan nem tudom. Talán jobb is, tegnap, ill. ma hajnali tanácskozásunk se ért annyira durván sokat, de legalább ötlet, terv született ez ellen, mivel mint emlitettem, az áldozatok nem önszántukból estek ebbe a "transzba."
Várjuk a megoldoképletet, mi is ez, miért is, és persze az egyenlet végét.
Szóval pár okosság erről, amivel jár ez közben: gigantikus tág pupillák, száj ph értéke maximális változása, gyomorfájás, kegyetlen halucinációk, álmatlanság.
Kopenhágai utunk végére értünk, amikor is elváltam a csapattól a kopenhágai csatornánál, mivel ők csatornázni mentek, én meg a vonatomhoz, hogy átérjek időben a megbeszélt időra Hannához. Utkozben a pályaudvarra még betévedtem egy-két underground boltba, graffiti boltba is, s hoztam magam pár szuvenirt, ami még jól is áll nekem. Felszerelve kávéval, kajával felültem a vonatra. Fantastic látvány volt át a tengeren az út Malmöbe, természetesen a videózást nem tudtam kihagyni ;P Megérkezve, Hannah és barátja fel is szedtek az állomásról, irány gyorsan a szállásom, check in, megnézni, stb. Nagyon jó kis helyen volt a szállásom, a pályaudvar mellett, egy rossz szavam nem lehetett szállásomra, maximum annyi, hogy kicsi volt a párna, de egye fene, nem aludni mentem Malmöbe se. Majd egy gyors zuhany útán irány a malmöi koris pálya, ahol még felszedtük Hannah öcsikéjét, Davidet, aki ugyan úgy jó fejnek bizonyult, mint a már ismert két svéd haverom. Kicsit rohangáltunk a városban, ettünk az indiainál, s koncert előtt még elmentünk egyet poolozni is, mivel még volt időnk a koncertig. Hannah és én cask handycapként száltunk be játszani, mivel nekik otthon van pool asztaljuk, így nem csoda, hogy kb 10 perces játszmák voltak ;P Nem baj, részvét a fontos ;P – mondják azok, akik mindig kikapnak ;P – Aztán elindultunk a koncertre, ami a szomszédságban volt, Kulturbolaget-be. Az első együttes már pergette a hurjaikat, de Davidel egyet értettünk, aki nemrég tért át hip hop stilusból eme müfajba, hogy ez viszont nem egy szivmelegítő zene. Kis várakozás után végre Sonic Syndicate is felmászott a szinpadra és egyből egy durva számot nyomtak arcunkba, csak hogy meglegyen a hangulat. Encaged című szám tőlük meg is tette, majd követte a Jailbreak, ami már jót sugalt nekem, hogy hallgatók a régi nótákból is párat, ami személy szerint nekem közelebb áll. Elöző együttesnél a nép csak békésen állt, de Sonicék kikövetelték a Circle of Death-t a néptől, persze erre megfelelő számot is játszottak. Mit is mondjak, svédek bedobták magukat kedvenceik kedvéért, s persze megint ki volt a záró vonala a körnek? Persze hogy én! ;D Így kénytelen voltam én is kiosztani párat. Egyik svéd leányzó bánhatja is, szinte lefejeltem szegényt, valahogy pont elém lökték és pont kapott egy fejest tőlem… Erre mondják, nem kell bemenni a keményebb tömegrészbe, ha meg befáradsz, viseld következményeit, mert ott ugyan úgy osztják a hölgyeket is, ha nem szimpla turistaként téved oda, hanem marad is. Telt telt a koncert, nyakam már űvőltött a fájdalomtól, hála sérülésének, szerencsére volt egy kis pihenője, lassózni is kell egy koncerten, legalább a másik vokalista pihenhetett a következő számra, amit szolóban nyomott le. Na az a szám volt az, ami valamiféle agyi orgazmust váltott ki odafenn a fejemben, egy régi, első albumos pörgös, kegyetlen szám következett, Prelude To Extinction. Arra még Davidet is kicsit meg kellett zuzni, csak hogy érezze a régi album stilusát, erejét ;P Kb 80 perces volt a koncert, ebből kb 6 percet pofáztak el össz vissz, megérte lemenni a koncertre, az biztos. A srácok kitettek magukért, ez is a felejthetetlenek közé fog nálam bevonulni ;) Sajnos felbuzdított egy másikra is, ami áprilisban lesz tőlünk nem messze ;)
Szegény Hannah is végig hallgatta a pulttól a koncertet, egyem a kis Mikka rajongó lelkét ;P Még kicsit hallgattuk a Deathstars-t is, de nem váltotta meg a világunkat, se a kedvünket, így elhagytuk a buildinget, már 23:40 környéke lehetett, tegyük hozzá, délután háromkor találkoztunk és úgy elrepült az ídő velük. Éjfél utáni vonattal mentek haza, s én meg szállásomra pihizni. Másnap délelőtt meg indulás vissza a gyártelepülésemre^^
Ime malmői 4es. A képbe már nem voltam jó ;P Nem kell aggodni, galériába fel lesznek töltve a képek.
Utunk fénypontjához értünk, amikor megszagoltunk Koppenhága illatát. Gyorsan el is tévedtünk a szállásunkhoz, bár igazság szerint kétszer is elcirkáltunk előtte, ahogyan az rendjén van egy GPS-el a seggünkben. Sebaj, megérkeztünk, az idő pocsék volt, Dánia. Svédország ikertestvére. Check In-nél már adódtak a gondok, mivel nem volt az interneten feltüntetve, hogy szükséges hozni takaró és párnahuzatot, így fejenként szükségből ránksózták azokat 60 dán koronáért, ami Paul bátyánknak nagyon nem volt szimpatikus, s talán a Red Bullom hatására kicsit nagyon is belemélyedt a vitába, végén persze alul maradt, mese nem volt. Kisebb összeszedés után a srácokkal tartottam, megyünk Christiania-ba, szerintem valahol csak ezért jöttünk ebbe a városba, mert nagyon mást nem láttunk. Egy-két modernebb „vacak” épület most a többiek szemében nem ér. Lényeg a lényegben, eltévedtünk az ominózus helyre, legalább is azt hittem elsőre. Mint kiderült, már tévhitben éltem elöző mondatomban, mint abban a pillanatban, akkor tudatosult ez bennem konkrétan, amikor egy 2,5 méter magasba emelkedő tábla arcomba nyomta a „You are now entering the EU”. Ahha, köszönöm szépen. Pedig eddig csak egy kis fél mini sikátoron vagyunk túl, ahova emberek, de főleg csajok mentek bulizni, szorakozni. Számomra meglepően 15 évesek is voltak, vagy még annál is fiatalabbak, bár ezt már manapság nem könnyű megállapítani. Lényegen nem változtat, első benyomás máris meg lett, de még konkrétan be se tettem a lábomat a hippi negyedbe, az csak 50 méterrel később következett. Amivel itt szembesültem, az csak a legdurvább álmaimban se fér bele ilyen szinten az agyamba, nem hogy én ott álljak a közepében. Konkrét hippi negyed az EU-ban, ki hitte volna. És tényleg olyan is volt, fűszag szinte mindenhol, egy getthoblasterből psytrance szólt épp lágy hangerőn, amerikai stilusban égő kukák, egy-két random stand, ahol konkrétan fogalmam sincs, hogy mit akartak eladni, meg persze pár kajálda. Elég bizar látvány volt éjjel 9kor, nem vitás. Paul ki is jelentette, hogy senki ne váljon el, le, fel, félre vagy akármi, együtt maradunk, nincs kifogás. Közben persze szétcsapott arcok ültek, feküdtek vagy csak dölöngéltek, ahogy a szél diktálta azt nekik körülöttünk, akár 14 éves kortól a 60ig. Közben valamelyik résztvevőnk valami prostitucióról kezdett hablatyolni, de a fantáziámba nem fér bele dániában a 15 éves lány prostitució. Bocsánat, Christiania, akkor beleférhet? Végülis! Ez akár lehet egy jobb nevelésű családban elrettentő példa, vagy akár valamelyik elborultabb elmének motiváció az életre, hogy az bizony így is kinézhet. Hozzáteszem, még saját pénzneműk is van, ami németül „Lohn”-ra hallgat, és egy Lohn felér ötven dán koronával, amit meg kell szoroznunk másféllel, hogy megkapjuk a svéd összeget, amit megint kb húszonöttel, hogy kijöjjünk forintba, de a mostani újabb forint erősödés után már nem vagyok ebben biztos. Elvégre, német wikipedia szerint önálló valami Dánia, Koppenhága kellős közepén, s függetleneknek tartják magukat a dán kormánytól, amit már 36 éve űznek e formában, s eddig sikeresen, úgy, mint azt is, hogy könnyű drogkereskedés paradicsoma, ha nem találunk el hollandiába. Be is tévedtünk egy elég bizar házba, hol volt egy külön is szóba, szívem szerint beültem volna már csak azért is, hogy megtudjam, a dán hippik hogyan szorakoznak, sajnos a hangok nem voltak eléggé árulkodóak. Miután lelépőre fogtunk a dolgot, beakartunk menni az elején emlitett buliféleségbe, csak valahogy Paul táskája nem volt szimpatikus a már nulla vagy épp maximális pupillával rendelkező kedves fiatal embernek, persze az indok „full house” volt, de tudjuk, ez nem igaz.
Mindenesetre érdekes élmény volt, és talán a svéd fiatalság majd fele szerintem itt megfordul jobbik esetekben csak péntek + hétvégenként, bár majd egyszer biztos kijövök és nyomok egy statisztikát. Elszomorító viszont az, hogy már e korban az emberek ennyire félreakadnak, oké, hogy könnyű drog, egyszer élek a kamasz fejemmel és ki akarok probálni mindent, amire nem bólintanak rá, de nem tünt ott senki amatőrnek.
Kicsit emlékeztetett az egész egy kedvenc fiktív személyre, Effy-re, valahol szerintem ilyesmi lehetett a fejében az első évadban. Valahol megértem talán, mert speciel nekem ez maximálisan ujdonság látvány téma volt, bár elmélyülni konkrétan nem tenném szívesen.
Saját képekkel sajnos nem tudok szolgálni, sok figyelmeztetés volt arra, hogy ne fotozzál lányom, fiam. Pedig sunyiban tudtam volna pár égő kukafényes videot forgatni, mintha telefonálnék címszóval, s bebizonyítani se tudná, hogy nem úgy teszek, mivel erőszak az tilos eme „szent” földön, oda adni meg nem fogom a telefont, hogy én bizony telefonálok épp dánia legszebb végzős nőjével.
Reggel 7óra tizenvalahányat irunk, mikor végre Paul mester megérkezett értünk a 15 éves BMW-vel, hogy elvigyen minket egy szebb, okosabb és csajosabb régióba. Igaz, utközben akadt pár akadály, ami miatt meg kellett állnunk, lefényképezni, megnézni, megtapizni, pózolni meg ilyenek, de annyira durván nem tartottak fel minket, mivel elértünk célállomásunkra. Gondolok itt olyanokra, mint Hovs Hallar, Hallands megye legszebb sziklás partja, Frederiksborg, Királyi kastély, katedrálisok, romok, ilyenek. Mind szépek, és ügyesek voltak. Hjah, és még kompoztunk is. Késő délután eltévedtünk végre a hostelünkbe, ami mellett sikeresen kétszer is elkocsikáztunk GPS-el is, nincs gond, minden lengyel soförrel és lengyel nyelvü GPS-el meg persze magyar koordinátorral is megesik. Kisebb lehuzások után végre megkaptunk a szállásunkat, s mivel 6 ágyas szoba volt, így egy vendég sem hiányozhatott. Mint kiderült, elég jófej emberke, brazil földről származott Martin barátunk, aki egyszerre 3 országban is élt, ügyesen csinálja. Lényegében kisebb pihenés, ami kb 2,5 óra is simán megvolt, elindultunk Chrisztiániába, a cikket lásd máshol.
Miután sikeresen tuléltük ezt a féle kiképzést is, hippifalván, elhatároztuk még, hogy elmegyünk esti szorakozásra, muszáj, ha már itt vagyunk a dánoknál, kihagyni vétek lenne. Nos, mivel okos, ügyes, tehetséges és nagy gondolkodó csapatról van szó, magyar honfitársam 2 percen belül beadta az unalmast párnájával együtt, majd az észtség is csatlakozott az egyenletes horkolásokhoz. Természetesen ez egy terjedő virus, így Paul és Moshen is ledöltek pihenni, majd ébresszek fel mindenkit éjfélkor és megyünk a nagyvilágba. Én elvoltam lapikával a földszintre kicsit netezni, hol undoritó vihogást hallgattam mindenféle brutális hangos metállal. iPod, ezennel is befuccsoltál, két sakál túl kiabáltak téged a vihogásukkal, kukába veled, hogy hagyod kínzásom. Eljött végre az éjfél, rohantam is fel, de a látvány félelmetes volt. A szoba 83%-a aludt, Moshen-t meg pizsamában találtam a halban fogat mosni, egyből minden álmosságom elhuzott nyaralni… Mindenesetre, Paul-t szó szerint kirugtam az ágyból, Norbi pajtin egy pucér nő sem segített volna, Janna meg édes álmait álmodta, már csak egy nyalóka kellett volna kezébe, s teljes lett volna a kép.
El is indultunk, elöször koboroltunk pár kört, utközben probáltunk – igazság szerint probáltam – magunkhoz láncolni pár dán csinosságot, de mindegyiknek már programja volt, így bukfencbe sülyedt ez az erőlködésünk is. Betértünk a Retro Pub-ba, hol 10 másodperc után gyönyörködhettem talán eddig legszebb dán leányzókban, akit eddig láthattam az ucán, tegyük hozzá, nem hárman voltunk az utcákon, fővárosban van élet még fél1kor is, hála az égnek. De mivel Paul egy maximalista, s nem feküdt neki a 1x1 centi átmérőjű táncparkett, kijelentette, hogy keressünk tovább más helyet, s szinte kiráncigált a pubból, én meg ott pityeregtem a szépségek után. Mivel tehetségesek vagyunk, találtunk klubbot, s még akkor is alkudoztam lengyel haverral, hogy így úgy amúgy, de nem, jössz befelé, lesz itt is dánság neked. Tévedett, neki lett svédség oda benn -.-
Lényeg, életemben nem jártam ilyen jó klubban, pofám szakadt le. S még be is engedtek hisztéria nélkül, ami nem gyenge dolog ;P
Mivel fos ez a blogol cucc, nem lesz kiszinezve képekkel, ez van.
nézzük mi volt mostanság.
Semmi!
Meg volt e szemeszter első back2basics bulija, amiről én félig meddig le is maradtam, mivel egy kedves ismerősöm lejött hozzám, és valamikor kettő felé le is léptünk a buliból.
Élünk és hervadunk.
De a meglepő, ami már igazából nem is számit annak, hogy most fél3kor kimegyek a konyhába és megint két svéd áll ott, isznak vizet. Megérdeklödöm tölük "kedvesen", mi a fenét is keresnek itt, mire kijelentik nekem, hogy barátok, csak nem tudok én erre ilyenről, hogy hajnali fél3kor valaki vendégeket fogad, lepörgetve, hogy most már három magyar lakik itt velem beleértve, hozzánk nem jöttek, amcsi gyerek nyomja a lóbört, szalcsi jutubol és kinai szomszédom már 11kor megunta a napot, így nem maradt sok opció. miután érezték, hogy nincsenek szivesen látva a házban, lelépőre is fogták az irányt. Mondjuk én nem értem, a camping közepén van a ház, miért ide téved be minden idióta? Ki fogok irni valami útmutatot, hogy hova is menjenek az eltévedt emberek...
Marha komoly ez a hely, legalábbis amikor megérkezel, s úgy érzed pár nap után, itt a helyed, álljon meg az idő, pause, mute a külvilágnak és csak mi haladjunk tovább. Sajnos a valóság kicsit más. Már az elején megtanultuk, miről is szól ez a hely, helyzet valójában. Szerezz barátokat, kikkel elvagy mint a befőttben a kompót, aztán nemes egyszerűséggel mondj au revoir-t a felépített idill helyzetnek.
Már egy-két embert elköszöntöttünk, de most jön a legfájobb. Eddig, a több mint egy hónap alatt egyszer sem jött be Kenny a szóbámba, ma este bejött és láttam rajta a nagy boldogságot, s nemes egyszerűséggel közölte, jövő hétvégén költözik Göteborg-ba, sulija miatt. Tudom, hogy nem szereti annyira ezt a házat, mert van egy béna ember erre, aki nem végzi el a rá kiszabott feladatot, s emiatt általában idegbajos is, de lelke mélyén imád minket, s nem mondok erre angol jelzőt, megkértek rá ;P
Innentől, ahogy kiteszi a lábát ebből a házból, nem lesz ugyan az, akárhogy is nézem. Ő ennek egy része, megélt itt gyalázó bulikat, együtt néztük, hogy vitték el a csigazabáló gyereket hajnali 5:53kor a rendörök, énekel főzés közben, s mindig örül nekem.
"Tanulj meg elbucsuzni barátaidtól" a mottó.
*Frusztrált*
Nézzük eddigi okosságokat az elmúlt másfél hónap során.
Kiderólt, hogy a spanyolok nagy party állatok, szó szerint, és nálunk minden nap, mindig buli van, bármiről is legyen szó, akár detox ready se probléma
Soha ne nevezz a kisebb szigetről jövő királynő drukkereket briteknek, mert berágnak rád fél perc erejéig, ők angolok
Simán pacsizom legközelebb a rendőrökkel, ha ismét kihivom a részeg svédünk miatt, akiről persze kiderült, hogy pont a mi házunkban bérel szóbát, de még egyszer sem aludt itt. Ettől függetlenül, ha randomkodik a hütőben, és fekszik a bejárati ajtónál, ugyan úgy hivni fogom a 11414-et ;P
Landi az gonosz!
Török emberek, legalábbis az itteniek jó fejek és barátságosak, de ki tudja, hogy van ez, ha a fél csillagos földön jársz. No idea, really.
Részeg embert behuzni a házába, - igen húzni, még egy kigyó is megirigyelné azt a nyomot, amit két lábával alkotott - nem poénos, főleg nagy hóban hajnali fél5kor.
Nem csak a mekiben és a maxiban akad egy-két megnézhető svéd női egyed. Statisztika, bocsánat.
Ha svédeknél esik a hó, és úgy dönt, hogy neki elege van a létezéséből, itt nem latyakként távozik, szimplán láthatatlan atomjaira esik, bomlik, elfüstöl, nevezzük ahogy akarjuk. Svéd hó -.-"
Patrickshill szimplán örültek háza, ellenben Strandparken is örültek háza, de még egy buli hely is. há há há.
Az itteni emberek, még részegen is csak house-ra hajlandóak bulizni. Finnyás kecskék, majd ezen változtatunk, lassan itt az első back2basics, hires Strandparkeni buli sorozat.
Kóla, no commercials, a CC kóláról van szó, light és van még benne vitamin is? C vitamin? Booocccs.
Felszállás előtt, ha nagyon mókás a pilóta, írjál bucsu levelet.
Még mindig nem szoktam le a sok vesszőről.
A svéd vonatokcsak susognak, s ha nincs jelző fény az átkelőnél, és már hallod a vonatot, késő bánat.
És végül nem okosság, de szegény kínai szomszédom tudtommal tavalyi szezonban semmit sem bulizott, egyszer elrángattuk strandparkenes buliba, legközelebbin is megjelent, tegnap, ill. ma meg a patrickshill-i BorzAlomban is láttam, mintha ráérzett volna valamilyen ízre, ami bejön neki. És kézben hogy vigyorog mindig, pedig semmilyen drogot nem fogyaszt a gyerek, de ki tudja mit tesz a kínai kajájába -.-" meg nem kostolom mostantól ;P
Noh nézzük az elmult - most már - két hetemet...
Kezdődik ott, hogy a multhét elött a bucsuzkodás hete volt, mivel Asli és Serpil szedte a sátorfáját és visszavonultak törökföldre és természetesen nem hiányozhattunk a bulijukról. Meg is kaptam a magamét, hogy miért csak éjfél előtt mertem letolni az arcomat^^ de sebaj, legalább ott voltam, s ez számít. Elköszöntem tölük aznap vagy négyszer is, örököltem egy kaktuszt bonuszként, amit most is ápolok, csak szegénynek kevés az itteni fény -.-
Iskolánk se jobb semmivel, regisztráltunk és semmit, de az ég adta világon semmit sem tudunk otthon beváltani, így marad a cumizás és az anyatej. Kiterveltem már, hogy ennek az egy kurzus felét teljesítem, az 15kredit, ezzel nem kell perkálni a sulinak, hogy csak napsütés és minusz fokok miatt jöttem ki, s tudok koncentrálni a többi 9 otthoni tárgyamra. Nem mintha itten nem követelnének tölünk eleget fogalmazások terén, lesz mit irni, én nem aggodom.
Semmi speciális nem történt, végre lett normális netem, hála a kínai szomszédomnak, aki megszánt vele, cserébe beszállok neki a havi szarjába valamennyit. Ezzel is könnyitettem drága életemen.
Pár napja csak majdnem leégett a konyha, mivel valamelyik okos házlakó - inkább nem cifrázok semmit, hogy külsős valaki - rajta hagyta a nem beazonositható kajáját és az viszont már annyira grillezettre sikerült, hogy majdnem lángra is kapott. Csak elöször büzt éreztem a szobámban, gondoltam a kinai megint valami durvát alkot, de nem. Szerencsére időben kinéztünk egyszerre páran a komoly füstbe, szerencsétlenségünkre nem elég hangos - már - a tüzriasztó a konyhában, szóval az ugy elszologatott magában. Reméljük jövöben ezek elkerülhetőek lesznek -.-
Ujdonság az, hogy csövesszálló is vagyunk, multhéten vmikor aludt egy csaj a lépcsönkön, aztán rá pár nappal valaki meg a bejárati ajton belül a lábtörlön, valami részeg svéd fószer, akit végül az egyetemen viszontláttunk. Természetesen nem hagyhattam ki ötleteim, és Kennyvel csináltunk is közös képet, továbbá kapott tőlem egy kedves cetlit kabátjára ragasztva, bonuszként meg kiegészitettem az ajtótáblánkat "nem csövimenhely" felirattal.
További meglepódésre nincs honvágyam, tökéletesen át tudom magam rakni más más helyre mindenféle rinyálás nélkül. Persze a metró hiányzik, ami itt nincs, de most mit csináljak? Ott a youtube, s nézem ott a fanatikusok videoit.
Noh akkor tekintsünk vissza az elmúlt egy hetünkre a szöszik földjén...
... volt egy cifrás, s egyben mokás utunk ide repcsivel, majd a pályaudvaron nem csalodhattunk a svéd női minőségben, hisz Emma jött értünk, ki elfurikázott minket a campingbe, hol elöször irritáltan éreztem magam, hisz nem szoktam ilyesmihez, nagyvárosi paraszt vagyok ám. Az első pár nap hogy is mondjam, érdekesen telt, nem éreztük mi azt annyira jónak, de aztán belejöttünk a kerékvágásba. Az egész tábor ismer minket, mindenkivel puszi-pacsi-kölcsönadom a csajom spanságban vagyunk, végig kell nyalnom, tapsolnom egy fél tábort, ha megjelenünk egy buliban, de egye fene, ilyen a celeb élet. Szóval jó itten nekünk eddig a pontig, mivel holnap megyünk be első óránkra.
Maximum azzal van bajunk eddig itten, hogy kinn dohányzunk a friss levegőn és komolyan mondom, a picsám olyan szinten át van szellőzve, tükörként is funkciónálhatna. Természetesen csak mi barnok dohányzunk kint, mert mást kurvára nem látok kinn fagyoskodni minusz 5 fokban és minusz 15 fokos szélben. Mintha csak mi lennénk hardcore dohányosok, egye fene, legalább nem fulladok meg álmomban a kis ketrecemben.
Szarkofágom hangulathiányban szenved, így szükséges holnap a zöldség vásárlása, hogy legalább valahogy kinézzen a lyukacskám. És igen, WC illatositóval illatositom magam környezetét, mivel a tetves Maxiban mást nem találtam, de a citrus az ugyanugy citrus marad, szoval jó ez így.
Bespanoltunk sikeresen az itteni magyarokhoz is, egész jól megvagyunk, jó arcok mind. Noh, pl. náluk a lakásban lehet dohányozni, szivesen járok át oda ;P Nem, viccet félretéve, az egész tábort oltjuk tetőtől talpig, s ez így is fog maradni, kezdve a csigazabálóval a házukban ;D Pedig tükőrbe nézhet a csaj simán, de akkora picsáskodás nem létezik, amit ő levág. Egye fene, majd megtudja milyen az ungarische paprika.
A heti 2-3 buliról ne is beszéljünk... De valamit mindig kell ünnepelniük^^
HA egyszer eljön a tavasz...
Öhhm igen. Bulaj megvolt multkor, de nem volt hosszú pihenés, mert jött egyből a következő is. Arra már okosabb késöbb csatlakoztam, mert akkor már mindenki készen van és én akkor kurvajót tudok mulatni. Nem is lett másképpen... Elindultam amcsi spanommal, Dirk-el, aki szemben lakik velem, fedezzük fel, hogy is van a survival campuson a hepaj, kis idő után meg is lett a koceráj, aztán ő végig a folyoson maradt, miért nem tudom, de engem egyből Asli hivott is asztalra táncolni, egye fene, egyszer élek nem? Ha meg szakad, akkor szakad az asztal, vágunk kinn fát és csinálunk újat, ugyis van itt abból elég^^ Noh végülis néztem azt, hogy az egyik spanyol csaj és francia spanja között végre mikor csattan már el egy nyálas, annyit agonizálnak együtt ezen, hogy jó és rossz is egyben nézni azt két méterről. Közben Buci halálra issza magát magyar spanokkal, néha el is tüntünk inni magunkban, természetesen én olyan tiszta maradtam, hogy az tisztábban alig ha megy, rájuk biztam az alkoholizálást ügyesen, és szerintem már ott ilyen jelenségeknek számitunk, mert hol vagyunk ott, hol kurvára nem. Lényeg, ez is jó cucc volt, lett vagy 20 uj facebook spanom is, most már félig menő vagyok, a fél török nép meg is van majdnem facebookon, már csak a másik felét kéne összekanalazni valahonnan.
Többi részletbe nem mennék bele, egyrészt nincs is annyira miről, másrészt annyi tény, hogy uj időzonában vagyok, délután reggelizem, este vacsorázom, hajnalban meg vacsizom ugy 1-fél4 között... Bár Kenny is most csinálja csak az ebédjét^^
